Isten. Ha valaki kimondja ezt az egy szót először eszünkbe juthat egy férfi, aki megalkotta a világunkat és rajta az embereket. Vagy pedig a görög istenek fent az Olümpuszon, vagy a rómaiak istenei, amikről a bolygók kapták a nevüket.
Megannyi vallás megannyi istennel, és mind hazugság. Az emberek nem tudták, hogy mi az igazság, és maguknak találtak ki. Egyszer valaki azt mondta, hogy így volt, és a többiek követték. Aztán valaki más azt mondta, hogy így volt, és a többiek követték őt. Majd jött a következő, és a következő...
Az igazságot csak néhány ember tudja igazán, de ők nem árulják el senkinek. Úgy tesznek, mintha valamelyik hazugságot követnék igazából.
Clud szinte szakadott a röhögéstől, mikor megtudta, hogy az emberek miket találtak ki a világ létrejöttéről és az istenekről. Majdnem le is esett a földre közben.
Hogy kicsoda is Clud?
Az igazi neve Cloudons, de utálja ha így hívják. Sokan már el is felejtették, hogy ez az igazi neve, csak erre a becézésre emlékeznek. De ez most lényegtelen.
Clud egy igazi isten. Egy isten, aki már kezdi unni az örökkévalóságot, és várja, hogy valami végre feldobja unalmas napjait.
Ez az egyik nap megtörténik.
Reina Clemonts egy nap hazamegy, magára zárja a szobáját, és lakótársai három napig nem látják.
Az osztálytalálkozón mindenki a lányt keresi.
"Kórház?" "Élet és halál között...?" "Meghalt..." "Nem látták..."
Ilyen és efféle beszédfoszlányokat lehet elkapni.
Cody: új lakótárs, régi osztálytárs. Vajon ő szóra bírja Reina-t? Fény derülhet arra, miért némult el a társaság oszlopos tagja és főbérlő; mi taszította a lányt depresszióba?
Hogy viszonyulnak a kis lakás lakói a folytonos drámához? És a szomszédok mit szólnak a (ahogy a környéken nevezik) "Zajos Kilences" tizedik tagjához? Meddig lehet tűrni tíz huszonéves bajait? Gil bácsi és a többi idős házlakó már nem bírja sokáig...