Mindenki szereti azt remélni egy rossz helyzetű országban, hogy jó jövő vár mégis rá. Vagy egy jó helyzetben, hogy az úgy marad, vagy akár az addiginál is jobb lesz. Ha netán ez a jó helyzet hanyatlásnak indul, akkor mindenki abban reménykedik, hogy ez a romlás egyszer csak megáll, és az ország visszanyeri erejét... vagy legalább nem romlik tovább. De mennyire lehet reménytelen egy tövig romlott ország? Mennyi életkedv szorulhat még az emberekbe, miután azt látják, hogy a túlélés majdnem lehetetlen? Tesznek valamit a változásért, vagy képesek még rá egyáltalán? A válasz az, hogy talán képesek lennének rá. Akarnák is. De nem meri senki felvállalni igazán az érzést, hogy uralkodójuk romba döntött minden addigit. Az akaratuk pedig magától nem változtatja meg a helyzetet. --- A történet Arcant követi, egy olyan férfit, aki bár mindenre figyel, semmi sem érdekli már igazán a romlott országban. Már nem gondolkozik azon, hogy miként lehetne megoldani a helyzetet, inkább csak a saját és mások túlélésére törekszik. Amikor azt hallja, hogy egy Enjel nevű személy az uralkodójuk ellen szervez csapatokat, hogy helyrehozza az országot, először kételkedik az ötletben, mégis ezt látja végül egyetlen lehetőségnek. Enjel szemszögéből itt olvasható a történet (először viszont Arcan szemszögéből ajánlom olvasni): https://www.wattpad.com/story/160707090-vas-%C3%A9s-angyal-enjel-szemsz%C3%B6ge