Küldetés

- És ha velem kavarsz akkor az miért szolgálja az érdekedet? - kérdezi a szemembe nézve.
- Én nem csak kavarni akarok veled! Én kedvellek - mondom ki őszintén és kissé elhúzódok tőle.
- Én is igencsak kedvellek téged, jobban is mint kellene, de...
- Nincs de! - adok egy apró csókot az ajkaira - Te mondtad anno a rendelőben, hogy ne agyaljak, legyek spontán. Én bíztam benned és veled mentem a szakadék szélére! Most én kérlek hogy bízz bennem és próbáljuk meg! Szerintem elég jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam milyen életet is élsz!
- Igaz, alaposan kifaggattál! - mosolyog rám fáradtan. Hallom, ahogy felsóhajt és becsukja a szemeit.
- Elaludtál? - kérdezem a hosszúra nyúlt csend miatt.
- Nem! Kifogásokat keresek még, hogy megutálj és elküldj a francba! Hogy ne tegyem tönkre a te életed is. De minden negatív tulajdonságomat már megtapasztalhattad! - néz rám komolyan.
- Több oldalt írtam már a rossz tulajdonságaidról - nevetek rá, mire megcsípi a karomat.
- Azért remélem a jó oldalaim is szerepelnek valahol lábjegyzetként legalább!
- Egy félsorban elfért az összes! - csípem vissza.

Adott egy pszichológus, akinek az új munkahelye nem várt kihívás elé állítja
Adott egy önkéntesen a munkájába temetkező egyén, aki menekül a kapcsolattól...
A címkék alapján a történet témája könnyen kitalálható :D
Fantáziaszülemény, ha mégis egyezik valamivel, valakivel az csak a puszta véletlen. Régen írt történetem elővéve, leporolva... :D