A Bukott Angyal

*Visszaemlékezés*

A nap a horizontot súrolta, mely hosszú, narancssárga fényben fürdette a tájat. A madarak csicsergése kellemes, szívet melengető dallam, mely a természet hangja.
Lassan telik az idő. A percek alig vánszorognak egymás után, de csak azért, hogy engem idegesítsenek. Türelmem kezd elfogyni, pedig még fél órát kell várnom, mire apa hazaérkezik az üzleti útjáról. Kanadába kellett utaznia, egy termék értékesítésével kapcsolatos tárgyalás miatt. Összesen két hetet volt távol, de ez idő gyorsan elröppent.
Anya bátorítóan megszorítja apró kezemet és mosolyogva vet felém egy kedves pillantást. Gyermeki lelkem hamar megnyugodni látszik, mely eddig hömpölygött az érzések kavalkádjában.
A gép csikorgó gumikkal ér földet, láthatóan nagyobb sebességgel, mint általában. A pilóta rémült, kétségbeesett arccal próbálja elkerülni a vészt, ám ez lehetetlen. A repülő beleszáguld az épületbe. Mint áradó folyó a fákat, úgy sodorja el ez is a nehéz köveket, téglákat. Emberek tetemeit, véres arcokat látok magam előtt. Néhány sérült sikolyait hallom, mintha túlvilági éneket hallgatnék.
Távolról mentők szirénájának hangjára figyelek fel, mik egyre csak közelednek a katasztrófa helyszínére. Anya arcán egy könnycsepp végig szalad, ezt követi ezer. Fiatal fejjel fel sem fogtam mi történik, csak egyet tudtam: Apa nem jön haza többé...

----------------------------------------------------

A történet a képzeletem szüleménye. Valamennyi hely és szereplő nem valóságos. A brutalitás formája megtalálható benne, ezért mindenki saját felelősségre olvassa el.

Jó szórakozást!