Kérem vissza az életem

A fiú híres volt, a lány csak népszerű.
A fiú zenélt, a lány csak hobbiból énekelt.
A fiú a lányokat szerette, a lány csak egy fiút szeretett.
A lány szívtörő volt. A fiú csak szívtelen.

A hírneved mehet? Oké. És a barátaid? A szüleid? Az otthonod? Ezek is?
A szüzességed is belefér? Jó.
És ha hozzácsapjuk az életed?
Azt is odaadnád a szerelemért?

"- Te megmentetted a hírnevem. - döbben le teljesen. - A sajátodat pedig...
- Ez van. - vonom meg a vállam. - Már csak az a kérdés, hogy engem ki ment meg. - sóhajtok.
- Én megmenthetlek. - mondja, arcán pedig őszinteség tükröződik. Nem akarok hinni neki. Ez is csak egy szar közhely.
- Nem kell újra átverned. - suttogom. Közelebb lép, hogy hallja, én pedig ráemelem a tekintetem. - A legtöbb dolog csak egyszer tud eltörni. Tányérok, poharak, a porcelánbaba. - tagoltan beszélek. - Leejted, és icipici szilánkokra fog szétesni, amiket soha nem tudsz majd összerakni újra. - mondom lassan, míg ő feszülten figyel. - De a szív? Nem. - nevetek fel. - Az nem egyszer törik el. Az addig törik, amíg rá nem jössz, hogy vigyáznod kell rá. És ha már vigyázol rá, nem hagyod minden fasznak, hogy kalapáccsal verje.
Ezzel a lendülettel fel is állok, és elindulnék, de elkapja a csípőmet, és magához rántva megcsókol.
- Vigyáznék a szívedre.
(...)
Belenyögök a csókunkba.
(...)
Katt. Hopp, egy kamera.
Mégis mire számítottam?"