Mert akkor megtört valami

"Az a nap" bizony, a tökéletes nap,egy tökéletes sráccal,legalábbis azthittem. Úgy volt,rózsával vár majd a sulim előtt,és azután az egész nap a miénk. Igen,szép álom volt. Őszintén örültem volna, ha nem csak álom lett volna,és tényleg az a srác,aki valójában nekem bejön,kezdeményezik. De soha semmi. Megszoktam. Nekem ez már olyasfajta napi mondás. Mindegy.
7:55..Mint minden nap,beérek a suliba. Ottvan Ő, a számomra tényleg nagy Ő. De nem csinál semmit,csak néz. Visszafogottan. Hiába is tagadom,Szeretem. Mindigi éreztem,hogy érez valamit,és máshogy viszonyul hozzam,mint bárki mashoz. De mégsem történt semmi. Elteltek hónapok,egyre jobban omlottam össze,és kezdtem feladni,hogy valaha is az enyémnek mondhatom Ő-t.
Újabb egy hét telt el,am ez a hét más volt, egész héten levegőnek nézett,leszart. Aznap bele isntörődtem.
De pénteken, valami megtört. Igen suli bulink volt. Este fénypontja voltam sokak szerint. Féltem hogy majd pont neki,nem fog tetszeni,de...
Éppen éppen mentem a kabátomért be a terembe,mert benne maradt a telóm. Isten sorsa,ott volt Ő.
Érdekesen nézett ram,mintha nem merne kimomdani valamit,am egyben játszotta a helyes srácot is.( Bekell vallani azis volt)
Egy szóval. Elcsábítot.
Odament az ajtóhoz,majd becsukta. Odalépett hozzam. Megfogta a derekam,magához húzott,és a számhoz tette a szájat,am azonban nem csokolt meg. 1-2 cm választott el minket,bekell vallani remegtem,és tanacstalan voltam,de mégis azt éreztem,hogy ő irányit engem,és tetszett amit ő csinált. Nem birtam tovább,megfogtam a válát,remélve hogy történik valami. Megtörtént, megcsókolt. És nem,nem az a tipikus "vadcsók" nem, ebben érzelem rengeteg volt. Megfogta a kezem,a szemembe nézett,és azt mondta:
-Mostmár minden megfog változni.
És ismét megcsókolt,hosszan. Majd otthagyott.
Összezavarodtam.
Másnap rózsával a kezében jött be az osztályterembe,és letérdelve kérdezte