1. rész

1982 nyarán a nénikém 18 éves volt. Ő és a barátai gyakran összejártak „borzongani" (ahogy ő nevezte) Cannock Chase-be esténként, mint ahogyan sok fiatal manapság is ugyanígy tesz. Az egyik ilyen csoport azzal múlatta az idejét, hogy borzalmas maszkokat tett a fejére és rémisztgetni próbálta azokat a párokat, akik gyakran tiltott légyottokra vették igénybe a környéket.Egy ilyen este alkalmával, úgy este 9.45 magasságában, éppen sötétedés előtt, a nénikém többször hallotta, ahogy egy kislány kétségbeesetten segítségért kiált. Miközben a hang forrásának felé rohant, váratlanul egy salakpályába botlott, ahol egy hat-nyolc éves forma lányt pillantott meg, amint éppen az ellenkező irányba iszkol, azt kiabálva, hogy „segíts, anyu, segíts". A nénikém rögvest a gyerek után szaladt, de nem tudta tartani vele az iramot. Az üldözés közepette megbotlott és egy jókora sebet szerzett a lábfejére, de tovább rohant. Addigra már besötétedett és a kislány arra a területre ért, amely vastag, ágas-bogas fákkal volt sűrűn beültetve. Megfordult és a nénikémre nézett, aki a szemeiben meglátta a halált, ezután elszaladt a sötét, sűrű rengetegbe. Ezen a ponton - minden bizonnyal nagyon bölcsen - úgy döntött, hogy feladja.