A Lány aki Térben és Időben utazik

-Fu ez jó volt!- feküdtem le a Tardis padlójára és levegőért kapkodtam.
-Nekem is tetszett, de azért jó mert túléltük!-mondta ő is levegőért kapkodva.
-Köszönöm hogy vagy nekem Klau!-mosolygott rám ahogy mindig is szokott. Válaszul kacsintottam egyet.
-Nem hagylak el soha! Nagyon izgalmas ez az élet! Én köszönöm Doktor!-feltápászkodtam a padlóról és oda szaladtam hozzá és átöleltem. Kivettem a zsebéből a sonicot és eldugtam a hátam mögé. Klau add ide a sonicot!- szólt hátra nekem picit mérgesen. Csak akkor ha elveszed!- mutogattam neki mint egy ovis. Oda jött hozzám átölelt de még mindig nem tudta elvenni,elvesztettem az egyensúlyom megragadtam a karját és rámzuhant. Összesen 5 cm volt az ajka és ajkam között és elvesztem szemében de abban a pillanatban dörömbölni kezdtek a Tardis ajtaján.