2014.10.25. A nevem Park Na Yun. A múltom dióhéjban. Mikor 13 éves voltam a bátyám Jinyoung elutazott, hogy valóra váltsa álmait énekesként. A távozása engem nagyon letört. Ő volt az én legjobb barátom, a szigorú és szerető bátyám és a test őröm. Sokszor mondták a távoli rokonok és ismerősök, hogy ha nem hasonlítanánk ennyire egymásra simán néznének minket egy szerelmes párnak a viselkedésünk alapján. Oké oké. Valóban a megszokott testvéri viselkedéshez képest kitűntünk a tömegből. Mi tényleg ragaszkodtunk egymáshoz. Például: együtt aludtunk és néha még együtt is fürödtünk,védtük a másikat és segítettük amibe tudtuk. Viszont ő elment. Azóta magamba zárkóztam. Nem barátkoztam senkivel sem. Volt egy-két olyan osztálytárs akik próbáloztak a közelembe férközni, de én a magam köré épített fal védelmében maradtam. Azonban mikor megláttam a bandájával készített első közösségi oldalakra felposztolt dalukat, éreztem egy kis reményt hogy még láthatom(és nem csak a videochat segítségével hanem valójában). 2018.03.20. Pár napja a szüleim autó balesetet szenvedtek. Mind ketten a helyszínen életüket vesztették. Mivel már 19 éves vagyok(hivatalosan felnőtt),nem az állam dolga hogy hova kerülök hanem az enyém. Őket még az se érdekelné ha az óceánba vetném magam...