Reményt vesztve

"Ahogy végignézem alakját, az ős öreg szánalom érzése költözik lelkembe. Bánkódom a fiú sorsa miatt. Már rengetegen bántották, számtalan alkalommal. Azt is tudom, hogy a terror még nagyon sokáig fog tartani. Nem tehetek semmit az ellen, hogy ne így történjen. Nem védhetem meg, hiába szeretném mindig csak ölelni őt. Hiába verejtékezik, hiába piszkolja be fehér ingem, akkor is hozzám tartozik.
Az a fiú én vagyok, tízévesen."

Kedves karakterem! Férfi vagy, szeresd magad, az is yaoi! ;D