Locked out of Everything(SZÜNETEL)

Hatalmas, fekete göndör fürtjei vannak, amelyek szanaszét állnak, a szemei kék színben pompáznak, szája pedig széles, és a két sarka felfelé kunkorodik.
- Tessék.- szólal meg.
Az egyik göndör fürtje a szemébe lóg, és ez csak még vonzóbbá teszi.
És akkor döbbenek rá, hogy én még mindig őt bámulom miközben ő rám nézve várja, hogy elvegyem tőle a tárgyat.
- K...kö...köszönöm.- dadogok valami köszönöm félét- miközben meg mindig halálosan zavarban vagyok, és a légzésem még mindig nem egyenletes - valahogy sikerül elvennem a műanyag tányért.
- Nincs mit.- mosolyog még mindig. Lehetetlen, hogy valakinek ilyen gyönyörü mosolya legyen.
Miután visszatértem az ámulatból, és normálisan vettem a levegőt, elgondolkodtam azon hogy, mit is keres itt?
És ebben a pillanatban kinyíllik apám dolgozószobájának ajtaja, amin pár másodperc múlva ki is lép.
- Szia kincsem...Nos látom megismerkedtél Thomassal. Éppen hozzád tartottam, hogy elmondjam, hogy mától itt fog dolgozni méghozzá az én aszisztensem ként.- mondta, mire én kidülledt szemekkel néztem hol rá, hol -ezekszerint- Thomasra.