Nem hiszem, hogy sokat kellene mesélnem a varázslatos Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskolába járó, aranyvérű Draco Malfoy-ról. Habár azt muszáj megemlítenem, cseppet sem szívleli a mugli születésűeket és szívesen hangoztatja személye hovatartozását. Ha a Mardekáros csapatot apja, Lucius Malfoy le is tudta fizetni a legjobb versenyseprűkkel, barátokat ezzel nem tudott szerezni fiának. Így alakult, hogy Malfoy bármennyire is szeretett volna igaz bajtársakat, ridegsége és családi háttere miatt, ez egyelőre lehetetlennek vélt látszódni. Nem vitás, Vincent-tel, Gregory-val és Pansy-val nem voltak fasírtban, de nem érezte azt a fajta közelséget, amit ő bár nyíltan soha, viszont lelke mélyén annál inkább kívánt.
Míg egy nap, friss, újdonsült diákok nem léptek be Hogwarts kapuin belül.
- Demelza Hooch?
- Jelen!
- Roger Karkaroff?
- Jelen!
- Argus Finch-Fletchley?
- Jelen!
- Susan Jorkins?
- Jelen és izgatottan, mint még sohasem!
- Jöjjenek velem! - legyintett Dumbledore és a Nagyterem felé irányította az újonnan beérkezőket.