,, ㅡ Ne vágj ilyen fancsali képet, leszívod az energiám! ㅡ Yoongi felhúzott szemöldökkel képemet kémleli. ㅡ Mint egy kifacsart citrom ㅡ felhorkantva megcsípi puha arcbőrömet. ㅡ Veled kell élnem ㅡ szemeimet megforgatva mustrálom unott ábrázatát. ㅡ Szerencsésnek mondhatod magad ㅡ óriási vigyorra húzza csábos ajkait. ㅡ Te vagy a Citrom, Én pedig a Cukor, jobbá teszlek. ㅡ Jobbá? ㅡ egekbe szöknek szemöldökeim. ㅡ A citromot sokszor magában használják, cukor nélkül. ㅡ Téged viszont senki sem használhat a Cukron kívül ㅡ kacsint egyet, vékony ujjaival felszántja tincseimet, majd ajkaimat megnyalva magamra hagy." Egy ígéret, melyet még csak nem is Én tettem. Egy hirtelen, gyászos pillanatban viszont már magam is részesévé lettem. Ez az oka annak, ami velem fog történni. Áldozat lennék? Talán, de túlzásnak gondolnám. Ellenkezhetnék? Meglehet, ám nem fogok. Hiszen a tisztesség azt kívánja, hogy betartsam az ígéreteimet. Még, ha rám is kényszerítették azokat.