Prológus
Érezted már úgy, hogy nem vagy boldog hiába meg van mindened? Úgy érzed, hogy egyedül vagy. Magányosan tengeted a mindennapjaidat hiába meg kapsz mindent, amit csak akarsz.
Nagyon sokan mondják, hogy a gazdagoknak milyen jó, mert mindenük meg van és mindent megkapnak, amit csak szeretnének. Oké. Ezt eddig aláírom, de egy valamit mégse kapnak meg. Pedig arra vár mindenki a legjobban. Az pedig a szeretet. Kiskorom óta a dadák nevelnek engem, mivel a szüleimnek van egy jól menő, híres ügyvédi irodájuk. Igen, ők ügyvédek és ennek jóvoltából nagyon keveset látom őket. Folyton utazgatnak és szinte sosincsenek itthon, ha mégis akkor is a munkájuk a fontos. Igaz, hogy kisgyerekként annyira nem tudtam ezt felfogalmazni, de most 18, illetve lassan 19 éves fejjel, már egyre jobban feltör bennem.
Megadnak mindent, amit csak szeretnék, de én csak a szüleimet akarom. Legalább 1 teljes napot csak velem töltsenek el. Jöjjenek rá, hogy nekik van egy lányuk. Egykeként alapból nem könnyű, de úgy, hogy a szüleid sincsenek ott az már nagyon nehéz.
Utoljára talán 2 hónappal ezelőtt láttam őket, de akkor is csak 1 hétre. Bár akkor is a folytonos munka volt.
Egyedül kell elintéznem mindent, amit csak akarok, mert nem szeretek másokra támaszkodni ez mindig is így volt...
Sziasztok. A nevem Vanda, és 20 éves vagyok. Budapesten élek a legjobb barátnőmmel,Laurával.
Kb 172 cm magas vagyok,festett fekete hajam van, kék szemem. Az alkatomról annyit, hogy teljesen átlagos. Sose voltam megelégedve a testemmel, mindig van mit javítani,de kezdem elfogadni magam, és teszek érte, hogy jobb legyen. Laurával kiskorom óta barátnők vagyunk, így nem volt kérdés, hogy együtt költözzünk fel Budapestre. Na ennyit rólam, kezdjük a sztorit.