Boldogságra várva (BEFEJEZETT)

Boldogságra várva (BEFEJEZETT)

  • WpView
    Reads 4,553
  • WpVote
    Votes 118
  • WpPart
    Parts 11
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Mon, Jan 20, 2020
WpInfo
Fiction
Romance
Prológus Érezted már úgy, hogy nem vagy boldog hiába meg van mindened? Úgy érzed, hogy egyedül vagy. Magányosan tengeted a mindennapjaidat hiába meg kapsz mindent, amit csak akarsz. Nagyon sokan mondják, hogy a gazdagoknak milyen jó, mert mindenük meg van és mindent megkapnak, amit csak szeretnének. Oké. Ezt eddig aláírom, de egy valamit mégse kapnak meg. Pedig arra vár mindenki a legjobban. Az pedig a szeretet. Kiskorom óta a dadák nevelnek engem, mivel a szüleimnek van egy jól menő, híres ügyvédi irodájuk. Igen, ők ügyvédek és ennek jóvoltából nagyon keveset látom őket. Folyton utazgatnak és szinte sosincsenek itthon, ha mégis akkor is a munkájuk a fontos. Igaz, hogy kisgyerekként annyira nem tudtam ezt felfogalmazni, de most 18, illetve lassan 19 éves fejjel, már egyre jobban feltör bennem. Megadnak mindent, amit csak szeretnék, de én csak a szüleimet akarom. Legalább 1 teljes napot csak velem töltsenek el. Jöjjenek rá, hogy nekik van egy lányuk. Egykeként alapból nem könnyű, de úgy, hogy a szüleid sincsenek ott az már nagyon nehéz. Utoljára talán 2 hónappal ezelőtt láttam őket, de akkor is csak 1 hétre. Bár akkor is a folytonos munka volt. Egyedül kell elintéznem mindent, amit csak akarok, mert nem szeretek másokra támaszkodni ez mindig is így volt...
All Rights Reserved
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged  ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️
  • Deadly Attraction
  • Tiltott dobás
  • Barátság extrákkal? (Befejezett) ✔️
  • Behálózva
  • Sötét örökség
  • Örökké a tiéd!
  • vissza a jégre
  • A seggfej szobatárs
  • Közel

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amaya és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines