Ábrándos pillanatok egyike | Noren c.

,,Tekintete ábrándos, szürke szemét a múlt levetített képei mossák üvegessé, mert arra az ominózus fülledt és forró nyári napra gondol.''

,,Régmúlt pillanatokba kapaszkodni talán hülyeség, de istenemre mondva, még most is emlékszek milyen volt hangja selyme...''

,, - Áruld el nekem, hogy milyen vagyok.
Sóvárgás, túlfeszített húr. Csókolni akarja, most.
- Suttogd el nekem...
Vággyal túlfűtött szavak, mélyvörösre festett kérlelés. Őrületbe kergeti.
- Mint egy rózsa. Gyönyörű és bájos, az illata megrészegítő, hozzá akarsz nyúlni, tudni akarod, milyen ha hozzá érsz, magadénak akarod tudni, de amint érinti azok az átkozott tövisek az ujjad, már meg is mérgezett. Nézni egy elérhetetlen, és kínzó vágy - és te ezt pontosan tudod. De a kísértés megrészegít, végül letéped a rózsaszálat, bármilyen fájdalommal járjon is az.
Ekkor megcsókolja, vadul és féktelenül - vággyal túlcsordulva. ''

_________________________________________________________
Nincs összefüggés a tömör részek között. Minden témát boncolgatok.