A hangja még mindig cseng a fülemben, az érintését még mindig érzem a bőrömön, és még mindig tisztán hallom, ahogy azt mondja; Imádlak. Gyötörnek a visszatérő gondolatok esténként. Ugyan azokat a zenéket hallgatom még mindig, mint akkor, ott, vele. Nem akarom elfelejteni, nem tudom elfelejteni. Néha úgy tűnik, hogy nem is hiányzik, néha úgy érzem, már elfelejtettem, aztán jön egy hang, egy fuvallat, egy gondolat, nevetés, és arra gondolok, vajon mit csinálhat? Azóta már kiépítette az üzletet? Boldog lehet? Szerethet? Hogy lehetnek a szülei?