"És akkor megkérdezte Tőlem: - Szerinted Isten utál minket? Elgondolkodtam a kérdésen.. végül nemet intettem a fejemmel és mosolyogva így feleltem: - Nem hiszem. Szerintem Isten senkit sem utál. Az emberek utálják magukat. És amikor ez így van, Isten olyanokkal veszi őket körül, akik szeretik őket. Hogy ők is megszerethessék magukat. Azt hiszem.. én is így kerültem melléd. Te mit gondolsz? Tovább játszott a késsel a kezében és valamit motyogott az orra alatt. Azt hitte nem létezek. Én meg azt gondoltam, hogy mindketten létezünk. És mosolyogtam rajta, hogy azt hiszi, ideképzelt a sarokba. Éhesek voltunk és tudtam, hogy hamarosan enni fogunk."