Adott egy földrész, egy ország, egy főváros, egy kerület, és egy utca, valamint egy zöld ajtó, egy detektív, egy katonaorvos, és egy kedves főbérlő, aki kitűnően szimulálja a csípőprotézist. Mi van akkor, ha új jövevény érkezik a Baker Street-re, aki felkelti két titokzatos sorozatgyilkos figyelmét? Ha Dorothy Laurens fejével gondolkodsz, egyetlen nap alatt kreálsz számukra egy vérre menő játékot, ezernyi lépési lehetőséggel. De vajon mit reagálna drága főhősnőnk, ha a másik magafajta hamarabb megtalálja a fiatal rendőrnőt, Courtney Pearlie-t, mint ő és előbb deríti ki annak titkát, melyet egy titokzatos, fehér bőrönd rejt, közben egyetlen mozdulattal felborítva a gondosan felállított játéktáblát? Valószínűleg főzne valami különlegeset, azután mint játékos és játékmester egyszerre, belevetné magát a hajszába rejtélyes ellenfele után, akiről csak annyit tud, hogy mindig fehér magassarkút visel...
Az életem sohasem volt egyszerű, még kevésbé boldog.
Nem volt átlagos gyerekkorom, sőt gyerekkorom sem.
Születésem napjától kezdve abban nevelkedtem, hogy nem vagyok méltó az életre, csak mert lány vagyok. Hamar gyűlölt személy lettem.
Mikor felcsillant egy halovány remény az örömre, mindig jött az apám és emlékeztett arra mért is nem jár nekem.
Így éltem, napról napra, évről évre, bántásról bántásra.
Míg egy nap hihetetlen dolog történt velem. A leghihetetlenebb. Csodának nevezm, pedig egyáltalán nem hiszek benne.
Ha nem velem történt volna meg esküszöm senkinek sem hinném el.
Életem azon pontján, mikor úgy éreztem már minden mindegy és jöjjön aminek jönnie kell, hirtelen egy nemvárt dolog történt. A csoda utolért és egy másik életbe csöppentem. Szó szerint.
𝐀 𝐭ö𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐥𝐦𝐚𝐳𝐡𝐚𝐭 🔞 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐞𝐭𝐞𝐤𝐞𝐭 é𝐬 𝐭𝐫á𝐠á𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤𝐚𝐭, ú𝐠𝐲𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐬𝐚𝐣á𝐭 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥ő𝐬𝐬é𝐠𝐫𝐞 𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐝!☝🏻