Dave és Mina

Mint minden nap ma is veszekedéssel keztük a napot.Komolyan már azóta szekál,amióta vissza adtam neki a cicáját akit egy sikátorban találtam meg.
-Hagyj békén! -mondtam a könnyeimmel küszködve. Még most se tudom mivel érdemeltem ki ezt a bánás módot.
-Miért?Akkor mi lesz?- kérdezte gúnyosan és elgáncsolt.Azt hittem ott sűlyedek el szégyenemben...de nem nekem nincs akkora szerencsém.Gyorsan felkeltem és mentem utánna az emeletre, de amikor majdnem felértünk hirtelen rossz helyre léptem és éreztem, ahogy a semmibe kapálózva hirtelen valaki megragadja a kezem és vissza ránt. A hirtelen erőtől belecsapódok egy szépen kidolgozott mellkasba. Mikor felnéztem döbbenten láttam, hogy Dave volt az.
-Köszönöm.- mondtam elakadó lélegzettel.
-Semmiség. De máskor figyelj oda hová lépsz!- szidott meg lágyan amit furcsálltam hisz hozzám mindig csak durván szólt.
-Nem akarlak téged is elveszíteni...- mondta és mielőtt bármit is mondhattam volna megcsókolt és elment.Nem tudtam hova rakni a történteket. "Nem akarlak téged is elveszíteni" ezzel meg mire célzott? És az a csók? Húh teljesen kivagyok, de most ezzel inkább később foglalkozom mivel a tanítás már elkezdődött és én még itt állok rengeteg megválaszolatlan kérdéssel. Gyorsan felkaptam a földről a táskám és rohantam fel, hogy minnél hamarabb a teremben tudhassam magam. A teremhez érve méj levegőt vettem bekopogtam elnézést kértem a tanártól és gyorsan helyet foglaltam Dave előtt.