Álarc mögé bújva // Clexa

"(...)Semmi nem számított, csak érintése a karomon, lassú, egyenletes szuszogása a fülemnél és önmagában az a tény, hogy ez a lány velem volt, itt és most.
Mélyet sóhajtott.
- Úgy érzem magam melletted, mint egy megszelídített vadállat. - mondta nagyon halkan. Pár másodpercnyi csend után folytatta: - „De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."
Lágy, tiszta hangja belehasított a csendbe és megtöltötte az éjszakát, bármilyen halkan is idézett A kis hercegből. A mögöttes jelentés egyértelmű volt, tudtam, hogy mit akar velük mondani.
Éreztem annak a súlyát, hogy megbízik bennem, csak azt nem tudtam, hogy el fogom-e bírni ezt a súlyt.
Akkor még nem tudtam..."