1 part Complete I. fejezet
Nem azért írom ezt a történetet, mert szép volt.
Azért írom, mert igaz volt.
A nyár csendesen kezdődött. Nem volt benne semmi különös, semmi előjel. Ugyanolyan napok voltak, mint előtte mindig: meleg aszfalt, hosszú esték, és az az érzés, hogy még bármi megtörténhet. Akkor még nem tudtam, hogy egyetlen ember elég ahhoz, hogy egy egész évszak megváltozzon.
Azt hittem, ez is csak egy nyár lesz.
Nem kérdeztem. Nem óvatoskodtam. Hagytam, hogy megtörténjen.
Egy fiú volt. Egy tekintet, ami tovább időzött rajtam, mint kellett volna. Egy mosoly, ami azt éreztette velem, hogy most éppen elég vagyok. Nem ígért semmit, mégis ott volt minden mozdulatában az a lehetőség, amit az ember csak egyszer mer komolyan venni.
Nevettem. Hittem. Vártam.
Voltak pillanatok, amikor minden túl könnyűnek tűnt. Amikor azt gondoltam, talán most először nem kell félnem attól, hogy elveszítek valamit, mielőtt igazán az enyém lenne. Nem tudtam, hogy vannak emberek, akik nem maradni jönnek. Csak azért érkeznek, hogy nyomot hagyjanak.
Mire ezt megértettem, a nyár már nem volt jelen idő. Csak emlékek maradtak: félbehagyott mondatok, el nem küldött üzenetek, és az a változás bennem, amit nem tudtam visszacsinálni.
Ez nem egy szerelmi történet.
Ez egy nyár története.
Egy nyáré, ami bennem maradt.
