Egy Gyilkos Naplója

Volt a sikátor egyik szélén egy doboz, azon egy kötél. Egy székhez lekötöztem barátunkat, majd száját is betömtem. Olyan ijedtnek még nem láttam senkit sem. Először a körmeit szettem le szépen lassan, szüneteket tartva, hogy élvezze a fájdalmat. Mikor kész lettem ujjpercenként vagdostam szét az ujját. Élvezetes volt. Lehet, hogy nem neki, de nekem biztos. Miután se kezein, se lábain nem maradt egy ujj sem, jöhettek a fülek, majd az orr, és végül a szemek. Gondoltam milyen poén lesz csak úgy elnyúzni egy kezéről a bőrt, és az is lett. A másikat is megcsináltam, csak az jobban sikerült. Az arcán érződött a fájdalom, főleg akkor, amikor még voltak szemei, meg orra. Ha már elkezdtem a nyúzást ,akkor nem hagyom abba. Következett a háta, a lábai, majd végül az arca. Az egészet egy gyors torokmetszéssel zártam ,majd a hullát ott hagytam. Védőkesztyű volt rajtam, és a kést is hazahoztam. Senki sem tudott arról, hogy elmentünk, a csapost kivéve, bár ő engem nem látott, meg nem is ismer. Ha egyáltalán megtalálnák a hullát, akkor sem tudnák meghatározni, hogy ki volt ő, mert se arca, se semmi egyedi vonás rajta. Igaz, ha dns vizsgálatot végeznek valamilyén, amit ott hagytam, akkor sem lesznek előrébb.