Cassé

Hát ez volna London, s a híres-neves Heathrow reptér...
Lehunytam a szemeim, s szusszantam egyet, majd megindultam a szalag felé, ahol felkaptam a bőröndjeim és a gitárom, ezután elindultam kifelé. Fogtam egy taxit és megadtam neki az albérletem címét. Egy takaros, otthonos lakásként volt meghirdetve, ám amint odaértem, szembesülnöm kellett a mocskos, omladozó vakolatos, csótányos valósággal. A főbérlőm a kezembe nyomta a kulcsot, majd magamra hagyott. Túl sokat kér ezért... a lepratanyáért. De van más választásom?
Ledobtam a bőröndjeim, magam pedig a szakadt kanapéra. A térdeimre könyököltem és bámultam magam elé a semmibe, miközben próbáltam felvázolni magam előtt, hogyan tovább.
Egy majd két méter magas, erős akcentussal bíró francia úgy dönt, hogy az emlékei elől Londonba menekül, s majd ott folytatja színészi karrierjét. Lehet, hogy naivság volt elhinnem, hogy sikerülhet. Mégis mit gondoltam? Fou...Très fou...