Motel a sivatagi úton - Desert cry

"Miután a porfelhő elült, Dem pár lépést hátrált, le se véve a szemét a vele szemben álló fiúról, aki látszatra nem tűnt ugyan veszélyesnek, de kisugárzása hamar fenyegetővé vált. Kezét a háta mögé rejtve, lassan elkezdett egy láncot előcsúsztatni az ingujjából, felkészülve az esetleges viadalra. Végül a fiú megelőzte őt: - Maximilliannak hívnak, hálásan köszönöm, hogy megmentettél - mondta illedelmesen.- Az adósod vagyok. Bármily kéréssel fordulsz felém, minden erőmmel azon leszek, hogy teljesítsem. - Dem döbbenetét mi sem fejezhette ki jobban, mint hogy az eredetileg pár centisre tervezett lánc, már másodpercek óta zuhant az ingujjából a földre, hatalmas porfelhőt gerjesztve körülöttük."
"... s mialatt az emberek a maguk harcait vívták, egy szökevény démon a pokol legsötétebb bugyraiból felemelkedve elzárta az utat föld és a túlvilág között, a maga sötétségét szabadítva a világra. Az Emberiségen áll hát a feladat, hogy a földöntúli erővel bíró látókkal karöltve, sorsát a saját kezébe véve véget vessen végeláthatatlan küzdelmeinek, miközben a sötétség felemelkedése vagy éppen a fény utolsó ellenállása forog kockán. Nem elhanyagolható körülmény azonban, hogy a harc első számú színtere nem egy csatatér, hanem a legfélelmetesebb hely a világon: az ember elméjének a legmélye."
Jó szórakozást a történethez! -- Kenny -- :)