Hat nyári kívánság

❝- Mi lenne, ha kívánnánk? - csapja össze a tenyereit Ramira. Mandulaszeme lelkesen csillog a tűz melengető fényében.
- Hát... én nem látok a közelben varázserejű lámpást - méltatlankodik Arany, mire Ramira morcos grimaszt vág.
- Én viszont látok egy aranyhalat - görbül huncut mosolyra Barnabás szája, mire Arany a fiú arcába dob egy párnát. Utálja, ha a nevével viccelődnek.
- Mégis minek? - vonja fel egyik szemöldökét Gedeon, miközben felszúr a nyársára egy újabb mályvacukrot.
- Magunknak! Hogy egy kis izgalmat hozzunk ebbe a pár napba - magyarázza Ramira. - Némán kívánunk, aztán a hazautazás napján elmondjuk egymásnak, mi volt az.
- Ezt a hülyeséget! - horkan fel Arany.
- Én benne vagyok - küld biztató pillantást Dea Ramira felé.
- Ari, legyél már egy kicsit nyitottabb - áll mellé Szente is.
- Fogjuk meg egymás kezét! - Mindenki kitámasztja a nyársát, majd Ramira megragadja a mellette ülő Gedeon és Szente kacsóját. A többiek követik a példáját.
- Ez de buzis - suttogja Barnabás fintorogva, ahogy Gedeon ujjai közé kulcsolja a sajátjait.
- El sem hiszem, hogy ilyenekre rávesztek - sóhajt bosszúsan Arany.
- Hunyjátok le a szemeteket és kívánjatok! - utasítja Ramira.
Egy rövid pillanatig hangtalan meghittség uralkodik a társaságon. Csak a tűz pattog hevesen, mintha a magasba szálló parázs már tudná, mi lesz ennek az egész nyaralásnak a vége.❞

16+
©szegecs, 2018