Lassan múlik az idő, minden egy apró pillanat. Rövid percek, hosszú órák, minden csak egy abból a végtelenségből, aminek ő is a része. Picike szösz a semmi közepén. Szépséges gondolatok ezrei száguldanak a fejében, szárnyra kapnak, táncolnak a mindenségben. S valahogy, a lassan múló rövid, mégis hosszú élet alatt, ahogy a levegőben keringőznek, nyomaikat papíron hagyják. Kicsiny lépteik mondatokká, bekezdésekké, történetekké alakítják magukat, ahogy sebtében szedik fürge lábaikat, csodát adva neked, nekem, s mindenkinek ki olvassa.
~Hitori-kun