Aki elrabolta a szívemet... Kim Nam Joon

-Milyen az, amikor nem csak mangákban, drámákban, hanem a valóságban is egymásba szeret egy tanár és egy diák? Nevetséges. -Fújtatva túrom hajamat fülem mögé, miközben Nam békésen pihenő arcát mustrálom. Szeretném megérinteni azokat a dús, csábító ajkakat, de félek felébred. Ez az utolsó előtti éjszakánk.
-Az egyesség, az egyesség. Az ígéret megmásíthatatlan. -Suttogom, mire megmozdulnak pillái. Egyik részem azért könyörög, hogy felébredjen, a másik azért, hogy aludjon még. Teste melege a takaró alatt, halk édes szuszogása és álmos illata örökre belém vésődött.
-Mi lesz velem nélküled? -Jó kérdés Aria, nagyon jó kérdés. Ezer érvet felsorakoztattam már miért ne kellene vele lennem, ezzel szemben alig van kifogásom arra, hogy miért maradjak vele.
-Mert szeretem... -Szalad ki számon a silány kifogás. Ezzel szemben az ellen okok egyre erősebbé, stabilabbá teszik döntésemet. El kell engednem, bármennyire is fáj, bármennyire is szeretem.
-Hiányozni fogsz. -Szám szegletében egy silány kunkor jelenik meg, miközben szemeimet könnyek szúrják.