"Ez a vörös fonal a kisujjatokra kötve, összeköti a szíveteket. Egy mondás úgy tartja, hogy akik vörös fonalat kötnek egymás kisujjára, azok örökre szeretni fogják egymást. Lehettek akárhol a világban, de mindig érezni fogjátok, hogy mikor van szükségetek egymásra. De ez nem csak a szerelemben működik. Rengeteg szálat lehet kötni másokkal, akár barátokkal, családdal, gyerekkel, de sosem lesz olyan erős mint az igaz szerelem fonala. Ez a vörös fonal, mindennel kapcsolatban van, ami körülöttetek folyik. Ezek a szálak bármerre húzhatnak titeket, akár egy régi ismerőshöz, régi szerelemhez, régi barátsághoz. És ez fonal, a sors vörös fonala. Nektek pedig az a sorsotok, hogy örökre szeressétek egymást."
Madeleine Wright a 22 éves művészpalánta, barátnőjével él egy albérletben, s emellett egyetemre jár. A sora egyre jobban megy és boldog is barátjával Kennethel. Ám amikor szüleitől érkezik egy hívás, hogy segítenie kell vállalkozásukban, nem is tudja mi vár majd rá. Madeleine, egy olyan emberrel találkozik újra, akit már rég elfelejtett. Legalábbis próbált.
A történet egy saját régi írásomat dolgozza fel. Bármilyen hasonlóság más író művével vagy a valósággal, véletlen egybeesés.
Sziasztok. A nevem Vanda, és 20 éves vagyok. Budapesten élek a legjobb barátnőmmel,Laurával.
Kb 172 cm magas vagyok,festett fekete hajam van, kék szemem. Az alkatomról annyit, hogy teljesen átlagos. Sose voltam megelégedve a testemmel, mindig van mit javítani,de kezdem elfogadni magam, és teszek érte, hogy jobb legyen. Laurával kiskorom óta barátnők vagyunk, így nem volt kérdés, hogy együtt költözzünk fel Budapestre. Na ennyit rólam, kezdjük a sztorit.