Csókoddal öltél meg

A lány maga volt a jóság, a tisztaság és a fényesség. Gyönyörű és ártatlan.

És ott volt az a bizonyos elcseszett srác : maga a gyűlölet, a mocsok és a sötétség. Torz lélek, a bűn megtestesítője.

A lány képes volt megérinteni a poklot, melyet a fiú odabent érzett.
Csak neki ment. Ő volt az első és az utolsó.

A fiú félt. Az egész elcseszett élete során először félt. Félt a lánytól.
Félt az érzéseitől, s majd attól , hogy egyszer elveszíti.

A lány fényességet hozott a fiú életébe, míg a fiú sötétsége egyre jobban kebelezte be a lányt.

Ugye, Angyal?
Ez volt a mi történetünk.

Sajnálom, Angyal! Sajnálok mindent!
Sajnálom , hogy ezt tettem veled. Sajnálom a bűneimet. Sajnálom a fájdalmat, amit én okoztam neked.

De így jobb lesz.
Muszáj jobbnak lennie.
De akkor miért érzem újra a poklot , Angyal? Újra érzem a csontig hatoló tüzet.
De az a tűz, melyet csak veled éreztem, az ennél is nagyobb.
Angyal, szenvedek. Kínok kínját élem meg.
Remegek. Sóvárgok érted. Csókolni és érinteni akarlak. A szád, a nyakad, a hasad. Mindened. Újra.
Soha nem fogok tudni lemondani rólad teljesen.
Legyen bármi : Az enyém voltál.Vagy . Maradsz .
Igen , Angyal.
Sajnálom, megint önző vagyok, pedig ennek búcsúlevélnek kellene lennie.

De...

Újra megízleltem a drogot. Az ajkaidat, Angyal.

És emiatt vagyok újra itt. Angyal : A csókoddal öltél meg.
- Poklod és Szeretőd

2 0 1 8 , F E K E T E H E M E R A
{B Í B O R B O R }