"-Mondd el, kérlek - szinte már könyörögtem a mellettem sétáló fiúnak. Más esetben nem kérleltem volna de annyira titkolózik..Hirtelen megtorpant, majd magával szembe fordított. -Tudsz titkot tartani? - kérdezte mélyen a szemembe nézve. Annyira gyönyörűek a szemei.. Olyan tökéletes.. -Pe..persze - dadogtam össze-vissza, mint valami kisgyerek -Na, én is - vigyorgott szemtelenül, mire hirtelen észba kaptam és kibontakoztam karjai közül, majd löktem rajta egy hatalmasat"