Emlékszel még milyen volt?
Milyen volt mikor szerettél,
Milyen volt amikor öleltél?
Elfelejtettél, igaz?
Elfelejtettél engem,
Az együtt töltött perceket.
Miért nem voltam elég jó?
Azt hittem szeretsz,
De tévedtem és pofára estem.
Annyi kérdésem lenne,
De félek, bár ne lett volna vége.
De vége van, elveszítettelek.
Vajon visszajössz hozzám?
Szeretni fogsz még valaha?
Nem hiszem, mégis remélem.
Kérlek Gyere, s fogdd a kezem.
Légy mellettem,szeress engem.
Ezekre gondolok mindig,
És ez belül kikészít.
Tudom, soha nem jössz vissza,
Mégis, még mindig itt várlak.
Emlékszel rám, ki szeretett?
Rám, aki érted mindent megtett.
Először barátok voltunk,
Aztán szerelmesek.
De most miért vagyunk ellenségek?
Ennek mindig igy kell lennie?
Miért? Nem akarlak elveszíteni.
De most, mégis ez történik.
Bár olyan lenne, mint régen,
Együtt kéz a kézben.
Az ölelésed olyan, mint a heroin,
Az elvonásba bele fogok halni.
Gyere és ölelj meg szorosan,
Mert Nélküled meghalok.
Szeretnélek a karomba zárni,
Mindentől messze szállni.
Repülni mint a galambok,
Érted bármit feladok.
Nélküled, láncra vert kutya vagyok,
Várom mikor engedsz szabadon,
De nem teszed, én meg várhatok.
Várhatok míg élek,
De Nélküled ez nem élet.
De Mostmár el kell engednem,
Légy boldog, nélkülem.
Megteszem, mégha fáj is,
Mert te vagy a mindenem.
Ha te nem vagy boldog,
Akkor én sem vagyok.
Szeretném, hogy velem légy,
De nem lehet, most elengedlek.
Elengedlek örökre,csak kérlek,
Légy mindig boldog,szerelmem.