Halálos emlék

-Ki vagy?- kérdeztem ilyedten.
-Nem emlékszel?- húzta fel a szemöldökét az idegen férfi.
-Nem- mondtam elcsuklott hangal. Ami azt illeti imserős, de nem tudnám megmondani kicsoda.
-Tényleg nem?- kérdezte hitetlenkedve.
-Csak ismerős az arcod..
Nem mondott semmit, csak közelebb jött hozzám. Nagyon magas volt, pont mint az a valaki, aki azt a jelölést hagyta rajtam. Eddig titkoltam, de gondoltam neki megmutatom, hátha tud róla valamit.
Elkezdtem kigombolni a blúzomat, mire elvigyorodott.
-Mit csinálsz?- kérdezte egyértelműen másra gondolva, mint amit én akarok. Levettem a felsőmet, éreztem, hogy végigmér és hogy ezerrel ver a szívem, de nem akarok tőle semmit, úgyhogy mindezt figyelmen kívül hagyva megmutattam neki milyen jelölésszerű van rajtam, amit ahogy meglátott lekonyult a vigyor az arcárol és kemény rideg, ellentmondást nem tűrő hangon kérdezte: Ezt meg hol szerezted?
-Tudsz róla valamit?- kérdeztem meglepődve, nem gondoltam volna, hogy tényleg ismerős lesz neki. Ő nem mondott semmit, csak az orra alá motyogott valami "ez nagyon nem jó, mennünk kell"-t, majd mint valami krumpliszsákot, felcsapott a hátára, és kiviharzottunk a szobámból.