A Roxfortban ragadva

Hermione a nagyteremben egyenest a Griffendél asztalához csörtetett. A diákok nyugodtan ettek-ittak, beszélgettek, nevetgéltek, csak ő volt nagyon feldúlt. A tanári asztalnál ülők elmélyülten beszélgettek. Dumbledore McGalagony professzorral tervezgette a külföldi diákok elszállásolását, a kis Flitwick meg az új sötét varázslatok kivédése tanárnak magyarázott a Roxfort történelméről. Hermione összehúzott szemöldökkel figyelte, ahogy Loki a szájához emeli tökleves kupáját, belekortyol, aztán megpróbálja diszkréten visszaköpni az egészet.

/*/

- Ugye, ugye, csinos kis pálya, nem igaz? Sajnos idén nem láthatsz egy kviddicsmeccset sem, pedig nagyon izgalmasak szoktak lenni! Izgalmasabbak, mint a világbajnokságok!

- Jól hangzik- vont vállat unottan Loki. - De miért is nem láthatok idén meccset?

- Hát mert nem lesz- felelte Hagrid.

Loki nagyot sóhajtott. Nehezebb lesz ezzel a melákkal higgadtan beszélgetni, mint gondolta.

- Jó, de miért nem lesz?

- Majd meglátod- válaszolt az óriás titokzatosan.

- Mikor? - kérdezgette tovább Loki.

- Nem tudom. Majd Dumbledore mindent elmond. A tanárok már tudnak valamit, de csak pár nap múlva árulnak el minden részletet mindenkinek. Jön majd Caramel és Barty Kupor is.

- Caramel? Az valami midgardi édesség? - vonta össze a szemöldökét Loki. Ha jól emlékezett, a fagylalt, amit az Abszol úton evett (Mordon volt olyan kedves és meghívta egy gombócra) karamella ízű volt.

Hagrid megállt, hogy hasát fogva, könnyeit törölgetve nevethessen.

- Caramel? Ugyan már! - legyintett kacagva. - Cornelius Caramel a mágiaügyi miniszter!

- Oh- értette meg a helyzetet Loki. Elvigyorodott: az a fickó már nem mossa le magáról a Karamella nevet.