A végtelenbe és tovább

Áh, igen! Az Időháború. Emlékszem, akkor még fiatal voltam... Viszonylag. Azt hittem, egyedül vagyok, hogy csak én éltem túl. Nem is tudom, mennyi idő telt már el azóta, hány galaxis omlott össze. Számos napkitörések, vörösóriások, hold- és napfogyatkozások, kolóniák bukkantak fel és tűntek a semmibe egy szempillantás alatt, míg bejártam a világegyetemet.
És most mégis, itt állok, két lábbal ezen az apró bolygón, melyet az eddig látott legérdekesebb faj ural: az ember. Bevallom, eleinte a gravitációjuk megzavarta a lényem, mára már hozzászoktam ehhez a légkörhöz. Egy évig minden rendben volt, majd karácsonykor bezúgott a postaláda tetején ez a drága Judie Mirce...

Készült a Havi Wattpad Kihívás szeptemberi hónapjára.