N I C O T I N E | Corey Taylor

❝- Szerintem a nikotin gázabb. Öl, és a halálból nem tudsz kigyógyulni, de egy megfázásból igen.
- Lehet, hogy igazad van. Sose próbáld ki. ❞

Az ötéves Madelaine Crahan és édesapja, Shawn ketten néznek farkasszemet a világ keserűségével és a fanyar sorssal, miután kétezer-kettő őszén Madelaine édesanyja egy autóbalesetben életét veszti. A lányka sorsára ez végleg rányomja a pecsétet, amikor pedig már úgy tűnik, hogy minden marad úgy, ahogyan eddig volt, Shawn, Mady apja egy másik nőt vesz feleségül.
Mady egyenesen iszonyodik a család új tagjától, na meg annak gyerekeitől és későbbi féltestvéreitől is és minden szentet felsorolva kéri az apját, hogy vegye ki a hétköznapi Pokolból, amelybe erőszakkal és a beleegyezése nélkül tuszkolták be.
A tizenéves Mady így kerül kétezer-tizenegyben annak a zenekarnak a köreibe, ahol az apja dobosként tengeti az alkoholszagtól áztatott napjait.
Ebben a szilaj közegben érik igazi nővé, aki néhol ambiciózus néhol pedig hanyag és flegma álarcot visel. De mi rejlik igazán benne? Tényleg annyira semleges és nemtörődöm, mint ahogyan azt mutatja, vagy a szíve mélyén el van benne rejtve egy pár csepp érzelem is?
Jégkék szemek, koromfekete hajkorona, azok a pimasz fintorok és vállrángatás, avagy a tökéletes testbeszéd Madelaine Crahan alakításában.