SZENTSÉGTELEN

"Kiállok az utcára meztelenül."

"Egy vastag, aranyló karperecekkel telezsúfolt karú, éjbarna nő fordult felé. Csak a fémpántok, melyek gúzsba kötötték kezeit, hívták elő az éjszaka lepléből. Különben egészen beleveszett meztelen testével az örvénylő éjbe, mely lábai között csak még feketébben húzódott. Csokoládésan, karperecesen, fültágítósan és göndör hajával együtt belenevetett az előtte álló, fehérruhás férfi képébe. "

"Azokkal a csodás kezekkel előhúztál egy szál cigarettát, rágyújtottál. A vállaid néha-néha megrázkódtak, én pedig rájöttem, hogy sírsz. Kiszaladtam hozzád.
- Miért sírsz? - kérdeztem.
Most már a járdán térdeltél, mit sem törődve azzal, hogy térdeiden fekete, vizes foltok fognak maradni. Azt hiszem, egy hasonló, vizes foltnak érezhetted magad. Lábaidhoz egy vörös szőrű macska dörgölőzött, az vigasztalt."

"Zilált egy éjszaka volt. Mi is züllöttek voltunk, izzadtak, ragadósak. Mosolyogtunk az utca mocskára, elsírtuk magunkat, ha szépet láttunk. "

Rövid novellák, az érzések fűszereivel.