Mind ismerjük azt a bizonyos savanyú szájízt. Mikor a torkunkban gombóc képződik, csak azért, hogy szörnyen érezzük magunkat. Amikor este szemünket nem bírjuk lehunyni, félünk saját rémisztő gondolatainktól. Vagy éppen azt az érzést, mikor legszívesebben az egész világot keblünkre ölelnénk. Azt a felelőtlen, pajkos jókedvet. Midőn minden táj, amely eddig szürke volt, rózsaszínnek tűnik. Míg valami olyat nem teszünk, ami miatt a lelkiismeretünk felszólalni kényszerül. 'Belső hang'. Javarészt mindent te döntesz el magadban. Ezzel szemben van, aki a legapróbb rossz cselekedete után is rémesen érzi magát. És általában azok vannak kisebbségben, akiknek nem szólal fel a nevetséges 'lelkiismerete'. Sejtitek, hogy én melyik csoportba tartozom? Igen, ez is egy vámpíros sztori. A történet eredetileg egy hyxem és egy zeawe szerelméről szólt volna. Csakhogy nekem, így fél évre rá, az egész koncepció értelmetlenné válik. Azt hiszem, hogy sokat értem fejben ahhoz, hogy jobban megfogalmazhassam ezt, a másodszori elolvasás után is borzalmasnak titulált 'művet'. -ez egy yaoi -két fiú van benne -18+-t nem vagyok hajlandó írni -aki nem szereti ezt a műfajt ne jöjjön nekem papolni, vagy ha mégis érkezik ilyen kedves szerencsepalánta, szívesen prédikálok neki a nemi orientációról, úgysincs kivel megosszam a 2-es betűmérettel írt, egy oldalas szövegem a homoszexualitásról. Várok minden kedves jelentkezőt :)