őszintén szólva mindig is segíteni szerettem volna az embereknek, de soha nem jutottam el ennek megvalósításáig, mert túlságosan érzékeny vagyok ahhoz, hogy az emberek szemébe tudjak nézni, és úgy beszélni velük. ez feszültté tesz. viszont úgy gondolom, hogy segíteni kell, és meg kell próbálnom ezt is. és hát (mivel mégis csak rólam van szó) ezt hogyan máshogy tenném, mint a művészet segítségével.
két művészeti ág áll igazán közel a szívemhez: a színészet, és a költészet. mivel utóbbihoz egy cseppnyit sem konyítok, (cserébe viszont bármikor a legnagyobb örömmel adok elő egy szép művet) így kedvenc költőim tollából fogok nektek igazi csodákat hozni. hogy színművészeti oldalam is boldogan mosolyoghasson, és nektek is meghozzam a kedvetek darabokhoz, melyek igen közel állnak piciny szívemhez, így ajánlókat fogok nektek írni. ezek közben pedig természetesen megosztom veletek pozitív gondolataimat az emberekről, a világról, rólatok, bármiről, remélvén, hogy ezen pozitív gondolatok átragadnak rátok is!
Hogy mi az a kényes helyzet? Ha a Sötét Nagyúr lánya együtt nő fel az apja végzetével, és együtt mennek a Roxfortba.
"- Nézd csak, a gurkó megint a fog ó felé veszi az irányt!
- Tapadósabb, mint Lockhart professzor rajongói."
" Más esetben meglepődnék, hogy egy sötét és szűk szekrényben találok egy középkorú nőt a testvéremmel, de tudom, hogy magának ez a zsánere Madam Vitrol. "
Minden jog J. K. Rowling-ot illeti, nekem semmi anyagi hasznom nem származik ebből a történetből