Szilánkok

A múlt olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. Amíg nem fordítasz rá több figyelmet, addig nem lesz számodra értékes.

Vajon ha tudnád, hogy a jelenben elkövetett bűneid súlya a későbbi életed vállát fogják nyomni, átgondolnád, mit teszel?
A viktoriánus kori alvilágban tevékenykedő Hope család tagjai túlontúl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy ez eszükbe jusson. Ellenkező esetben nem borítanák bíborvörös foltok az egykoron tiszteletre méltó, fényes családnevet

...
A múlt egy tükör ami vastag, fekete vászonnal van letakarva. Nem véletlenül van ez így, senkinek nem jut eszébe hozzányúlni vagy akár levenni azt. De mégis... volt valaki aki hezitálás nélkül leszakította a vásznat és a tükörből saját maga nézett vissza rá. Lehetetlen, igaz? Hiszen az ember csak egyszer él. Itt nem ér véget a történet. Az az ember kutatni kezdett, kereste azokat kik szintén önmaguk másolatai a tükörben, sikerrel járt, mindenkinek a nyomára akadt. Végül mind együtt álltak a tükör előtt, elbűvölte őket az a hatalmas titok, ami nem véletlen volt elrejtve a kíváncsi tekintetek elől. Későn vették észre, hogy a keretet díszítő sötétvörös szín nem ecset végéről származik és hogy a kezükön, amellyel a múltat fogták, csillogó patakokban folyt a vér.

S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás - de nincs mosoly.

Edgar Allan Poe

A könyvem alapjául a gyilkos gyémánt története szolgál, de a könyvbeli eseményeknek semmi köze a valósághoz.
Minden jog fenntartva.