. . . " Lassan bólintottam, majd egy könnycsepp gördült le ráérősen piros arcomon. A hideg miadt a sós folyadék már-már ráfagyott a bőrőmre. Gyorsan letöröltem, még mindig az előttem álló reakcióját figyelve. Mivel, nem tett semmiféle utalalást arra, hogy maradjak, így megfordultam és nagyokat lépkedve elindultam az ellenkező irányba. Minél távolabb Tőle. Otthagyva Őt, és a vele járó emlékeket. Emlékeinket... Pár lépés múlva éreztem, hogy valaki közeledik felém. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tudtam ki az. -Várj...-érintette meg a vállam. Pontosan tudtam, hogy Ő az. Nagy levegőt vettem, ezzel megpróbálva lekűzdeni feltörekvő sírásom. Álltunk egymás előtt, majd Ő megvakarta az orrát és zavartan szólásra nyitotta tökéletes, telt ajkait. -Szerintem szenzációs vagy. Szenzációsak vagyunk. Együtt.-mosolyodott el halványan az utolsó mondatokat kiejtve. Akkor hittem neki. És az igazat bevallva, mái napig hiszek neki. Hisz, minden rendben lett. De telljesen másképp..." . . .