Kik letört szárnyaikat a kabátjukon hordják

Mi megálmodtunk egy szebb világot.... s hol az ég csillogó kék szárnya, és a felhők fehérje egyöntetűen fogódzik össze, kirajzolva a fejünk fölé szabadságunk jelképét, akkor fogjuk tudni, hogy hazataláltunk. A szabadság a felhőkben, a vértenger a lábunk alatt, és mialatt az ezernyi fejfa körülvéve minket egyként imádkozik azokért akik életben maradtak, én elejtem az utolsó könnycseppet megfáradt lelkemről, és elengedem ott, ahol eddig még senki sem járt.

/A törtenet az SnK világában játszódik, a karakterek a főhősnőn kívül nem a sajátjaim, viszont maga a cselekmény igen./