Hiszel a véletlenekben? Én sem.

'Ha valaki azt mondja nekem pár hónappal ezelőtt, hogy egy boltban lelem meg a szerelmet, kiröhögöm és kortyolok egyet a vodkanarancsomból. Ki is köpöm, ha még azt is közli, hogy annyi borzalmas kapcsolat után majd megbízok újra egy férfiban, aki még ráadásul egy félisten nőcsábász is. Még hogy én szexen kívül mást is akarjak egy nőfalótól... Teljes képtelenség, vagyis annak tűnt, de mégis így történt. Hogy mindez a véletlen műve volna? Kétlem. Valahogy valamiért a döntéseink idehoztak minket. Egy olyan történetbe, ami lehetetlennek tűnik, mégis valóság. Egy olyan valóság, ami filmbe illően álomszerű, de ugyanakkor úgy üt, és szenvedsz tőle, mintha a legtragikusabb drámában kaptad volna a főszerepet. És bármennyire is ellenkezel vágysz erre a valóságra, még akkor is, ha kikészít, akkor is, ha csak színjáték az egész. Legbelül mindenki vágyik egy felejthetetlen szerelmi történetre az életében. Akár boldog véget ér, akár nem. Mindenki szeretne egyszer legalább főhős vagy főhősnő lenni. Akármennyire tagadtam minden efféle dolgot, és bármennyire szánalmas is a sok csalódás után, de valójában én is így éreztem. Őrült szerelmi sztorit akartam, addig míg fiatal vagyok, és hát mit ne mondjak, egy olyat kaptam, amit aztán biztos nem felejtek el. De már nem is akarom.'

"...Figyelem, az út rizikós lesz, mert hát nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt elképzeltük. De hát ilyen az élet, nemde? És a legfontosabb, hogy legyen kreativitásotok! Hiszen azzal rengeteg mindent meg tudtok oldani, a szarból lecsót csinálhattok! Ezt ne felejtsétek el! Na, remélem felkészültetek, mert most az emlékeimben fogunk utazni. Kellemes utazást kívánok! Ne felejtsétek el bekötni magatokat!"

TRÁGÁR SZAVAK ELŐFORDULHATNAK!