Egy fárasztó nap!

Már épp tavaszodott,emlékszem szenvedtem a szúrós,fehér pulcsimban,ami úgy tapadt rám, mint a kihullott hajszálak hajmosás után.A lehúzott ablakon a szél be be csappot egy kis enyhülést hozva.Nagyon meleg volt pedig pár napja a térdig érő hóban minusz fokokban indultunk el minden reggel.Vagy csak én éreztem nagyon melegnek?Nem tudom de azt igen,hogy ez egy különösen rossz nap volt.Aznap Ivan Iljics halálát vettük,amikor olvastam már akkor nagyon megérintett,de nem is ez a megfelelő megfogalmazás inkább negijesztett.Talán ez volt az oka rossz hangulatomnak,a fejem zsongott a fejem előtt az ágyam képe lebegett,ahogy belevetem magam és elnyel a fehér párnatenger,akkor majd végre aludhatok...A kocsiban néma csend volt senki nem beszélt,se én se az apám.Teljesen ki volt merülve a sok munkától.Keveset volt otthon a héten s a lassú forgalom csak fokozta bosszúságát.Amikor az utcánkba már akkor hallatszott az őrült kutya ugatást.Azonnal tudtuk hogy macska van a közelben.Amikor odaértünk csak akkor láttuk hogy a macska nem máshol van mint a kertünkben.De mit keres egy olyan kertben ahol kutya van?Mért megy egy olyan kertben ahol semmi jó nem várhatja?