- Ha te nem akarsz valamit, azt nem is csinálod meg, ugye? A szeme rám villan. - De, a beadandó dolgozatokat mindig. Általában mindig - furcsa félmosoly rajzolódik az arcára, ettől pedig eláll a lélegzetem. A kezem is megáll, csak arra tudok figyelni, hogy mennyivel másabb az arca így, hogy mosolyog. Hihetetlen... Ő is engem figyel, egyszerre óvatosan és kíváncsian. Képtelen vagyok más merre nézni. Csak őt, hogy milyen gyönyörű. Érzem, ahogy a szívem felgyorsul, és hogy a gyomromban a pillangók ropják a csárdást. Úgy érzem, hogy az, hogy lány, semmin sem változtat; ha itt és most megcsókolna, hagynám. Viszonoznám. Bármit megtennék érte. Akaratlanul is előrébb dőlök felé. Lexa egy pillanatra lenéz az ajkaimra, majd hosszan pislog, amialatt beszívja a levegőt. - A kötés, Clarke - szól rám. Hangja ismeretlenül lágy. Úgy nézek rá, mintha most ébredtem volna fel. Istenem, mi ütött belém? *** 📣 FELFÜGGESZTETT ©All Rights Reserved