- Ha te nem akarsz valamit, azt nem is csinálod meg, ugye?
A szeme rám villan.
- De, a beadandó dolgozatokat mindig. Általában mindig - furcsa félmosoly rajzolódik az arcára, ettől pedig eláll a lélegzetem. A kezem is megáll, csak arra tudok figyelni, hogy mennyivel másabb az arca így, hogy mosolyog. Hihetetlen...
Ő is engem figyel, egyszerre óvatosan és kíváncsian. Képtelen vagyok más merre nézni. Csak őt, hogy milyen gyönyörű.
Érzem, ahogy a szívem felgyorsul, és hogy a gyomromban a pillangók ropják a csárdást.
Úgy érzem, hogy az, hogy lány, semmin sem változtat; ha itt és most megcsókolna, hagynám. Viszonoznám. Bármit megtennék érte.
Akaratlanul is előrébb dőlök felé.
Lexa egy pillanatra lenéz az ajkaimra, majd hosszan pislog, amialatt beszívja a levegőt.
- A kötés, Clarke - szól rám. Hangja ismeretlenül lágy.
Úgy nézek rá, mintha most ébredtem volna fel.
Istenem, mi ütött belém?
***
📣 FELFÜGGESZTETT
©All Rights ReservedAll Rights Reserved