„...Attól a perctől fogva, hogy megtudtam, hogy sosem leszek képes életet adni egy csecsemőnek... úgy hittem, nem is lesz már értelme az életemnek. Beletörődtem a keserű magányba... mígnem egy nap összetalálkoztam egy lánnyal, és emlékezni kezdtem. Egy előző életre... ahol anyának szólított engem..."M. H.
„... Mikor körbepillantok az irodában, vagy a lakásban... ahogyan a lányom csillogó szemébe nézek... és eszembe jut az, hogy öt évvel ezelőtt még drogot árultam és egy padon fekve töltöttem az éjszakát... csak az jár a fejemben, hogy azt a nőt, aki kirángatott onnan... egy angyal küldte hozzám." Ch. M.
„...Mikor először jelentkeztem a hirdetésre, azt hittem rám van szüksége... meg voltam győződve arról, hogy nekem kell segítenem az ő talpra állásában. Holott ő segített nekem abban, hogy megtaláljam a saját utamat..." A. W.
„...Az emberi kapcsolatok bonyolultak, összegubancolódó szálaik sok esetben zavarba ejtően érthetetlenek. Mégis, valahogy okkal történik minden. Minden találkozás, pillantás, könny, szó és mosoly valaminek a részese, valaminek a következménye vagy előzménye. Minden tett egy újabb történetben, egy újabb életben fonódik össze, gyakran a tudtunkon kívül.
A sorsunkat tarkító különös találkozások és kapcsolatok váratlanak, ám semmiképpen sem véletlenszerűek. A fájdalom mögött, én az újrakezdés reményét látom; a gyűlölködés helyett a szeretet hiányát; egy tett mögött egy magyarázatot; a véletlen mellett pedig a sors akaratát... én mindenütt az egyszerű, feledésbe vesző életek mindennél értékesebb pillanatait találom..." C. S-D.
Engedj már el! Utállak! Utállak! Bár soha ne láttalak volna!- Ordítottam rá mire rám kapta jeges tekintetét és úgy engedett el mintha meg egette volna magát.