Csak jól akarok lenni. Ez olyan rossz?

Könnyek, és fájdalmak. Amikor úgy érzed, belülről halott vagy. Amikor elvesztél.
Amikor már nincs könnyed, amit kisírhatnál.
Amikor a külvilágra mosolyogni próbálsz, mert úgysem értenek meg.
És egyszer csak a fejedhez vágják: ,,Ne kezdj sírni nekem!"
Amikor minden szó mérhetetlenül fáj, de nem tudsz vele mit kezdeni.
Már megszoktad.

Depressziós gondolatok az életemből, a mindennapjaimból. Nem azért írom, hogy olyan kommenteket kapjak: ,,Ezért nem kéne ilyennek lenned.", ,,Ez sehol nincs ahhoz, hogy magad alatt légy."
Nem állítottam sosem, hogy az én életem a legnehezebb, de sosem mondtam, hogy felhőtlen.
Remélem, a részekkel együtt fogok változni, és meggyógyulni, bármennyire tűnik lehetetlennek.