Ha nem tűnsz el [Befejezett]

"Vajon mi lett volna, ha...? Az emberek akarva akaratlanul is ezen törik a fejüket, ha elszúrnak valamit, esetleg összeomlik az életük. Egyszerűen nem hagy nyugodni, beférkőzik a gondolataidba, hozzád tapad. Mi lett volna, ha nincs Amerika?
Mi lehettünk volna a suli tökéletes álompárja, akiket a diákok megbámulnak, akikre a gólyák irigykedve felnéznek, akikről mindenki pusmog. Kaphattunk volna többet is, mint két hét - leszámítva persze az utána következő távkapcsolatot. Amikor elmentél, azt hittem, epekedve fogom számolni a napokat, hogy újra láthassalak, ehelyett a perceket kezdtem számolgatni, hogy mikor találkozhatok valaki mással... Valaki mással, aki úgy robbant be az életembe, ahogy az visszahúzódó jelleméből adódóan lehetséges sem lehetne. Akinek félénk mosolya és ragyogó tekintete éjszakánként a szemem előtt táncolt. Aki mellett szélesebben tudtam mosolyogni, mint bármikor eddigi életemben, aki megtanította, milyen is igazából élni, a csodáknak élni, a külsőségeket elengedni. Aki megtanította, hogy milyen annyira szeretni valakit, hogy bármit megtennél érte. Akivel sosem alkottunk volna álompárt, aki nem hibátlan, mégis tökéletesebb mindennél. És akit valószínűleg sosem ismertem volna meg, ha nem lépsz le.
Ha nem tűnsz el, talán nem kellett volna azon az augusztus végi napon elveszítenem az embert, akit szeretek. Vajon hol lettem volna, mit csináltam volna ekkor, ha velem maradsz?
Mi lett volna, ha nem tűnsz el?"