Minden egy észrevétellel kezdődött...

Hogy ki is vagyok valójában,egyenlőre lényegtelen. Az én történetem 2010ben kezdődött,tehát 8 éve. Ekkor voltam 7 éves. Igazából, szinte átlagos gyerek voltam. Egyetlen dolog különböztetett meg a többiektől,az pedig a magasságom volt.( Ez a felfedezése anyukámnak 4.éves koromban történt.)Tulajdonképpen ez annyit tesz,hogy egy 7 éves gyermek 120/130cm körül mozog,én akkor voltam talán 1m. (ha voltam annyi..) Egészen kicsi voltam,mikor "szerencsém" lehett megismerni azt az undorító fajt,melynek ember a neve. Na de kezdjük az elején... Nos 2010. Szeptemberi nap,egészen pontosan 1-je. Mint minden nagycsoportos,átléptünk iskolába. Édesanyám büszke pillantását sosem felejtem el. Ahogy bátyám vezetett fel az iskolába az ünnepség keretein belül. Ám,ezt a meghitt pillanatot félbetörte egy szülő szájából,nyílvesszőként hasító mondat. -Mit keres az elsősök között egy kiscsoportos? -kérdezte értetlenül. Gondolom mondanom sem kell,hogy ki volt az a "minicsoportos"... Vagy inkább csak kiscsoportos magasságú gyermek. Anyukámnak ez egy nagyon meghatározó pont azóta is az életében. Hiszen ezután az ünnepséget aggódó gondolatok szőtték be. "Tényleg ilyen kicsi lenne? Mindenki látja? Vajon mások is róla beszélnek? Ha a szülők is ezen akadnak fenn,akkor a gyerekekkel mi lesz? Bántani fogják? Lesznek barátai?". Illetve ehez hasonló, elszomorító felvetések sorozata vette át az ünnepség boldog pillanatait. Sokat jártam kórházba. Nem magam miatt,hanem a bátyám által, mert ő visszatérő vendég volt a gyerekosztályon,magas vérnyomásának köszönhetően. Nyilván ilyenkor engem is vittek magukkal,elvégre nem lehetett egyedül otthon hagyni. Azomban,édesanyámnak hamar feltűnt,hogy ez a magasság nem normális. Szembeszállt az orvosunkkal, aki minden egyes elméletét letudta azzal,hogy örököltem ezt a magasságot és minden rendben van. Bizonyára mindenkinek