Csókoltat, A Túlvilág Leánya

"...Nyugalom, elment. Biztos van egy ilyen vadásznak jobb dolga is, mint kihalt utcákon lófrálni, szakadó esőben. Hazament a családjához, barátnőjéhez, lakótársához... tökmindegy a lényeg, hogy elment! Szajkózta magának, ezzel a lendülettel pedig már indult volna ki a konyhába, hogy levezesse feszültségét valami bonyolult kaja elkészítésével, amikoris a bejárati ajtó egy hangos csattanás kíséretében kitárult. Jobban mondva berobbant. Zita lába földbe gyökerezett a folyosó közepén, mikor meglátta az előbb még turistákat megszégyenítő érdeklődéssel nézelődő pasast. Egy gyors mozdulattal felkattintotta a villanyt, hogy jobban lássa az előtte állót. Most, hogy már jobban látta a srácot, meg kellett állapítania, hogy egész fiatal volt, maximum két évvel lehetett nála idősebb. Fekete kapucnis pulóvert, fekete motoros nadrágot és - a változatosság kedvéért - fekete bakancsot viselt. Haja szőke volt és kissé belelógott kékesszürke szemébe. Nagyon magas volt, legalábbis Zitához képest olyan volt, mintha egy felhőkarcoló lenne.
- Kit tisztelhetek benned? Nem vártam vendégeket, bár ez ahogy nézem téged nem nagyon zavart. Ha már viszont hívatlanul toppantál be ide, felvehettél volna valami színesebbet - célzott egy pimasz mosoly kíséretében Zita arra, hogy előbb robbantotta be ajtaját a színek királya..."