Vakrepülés

"Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk. "
/Ady Endre- Vad szirttetőn állunk/

- Te is érzed. Tudom, hogy így van...- suttogta Kund
- Persze, hogy érzem...- feleltem- De ez nem ilyen egyszerű, és ezt te tudod a legjobban!
- Rajtad jár az eszem folyton, veled minden olyan természetes, békés és mindig olyan boldog leszek, ha veled vagyok.- mondta halkan
Könnybe lábadt a szemem a tehetetlenségtől.
Kezei közé fogta az arcomat és lassan megcsókolt majd egyre mohóbbá vált a csókunk, a szívem pedig lángolt. Esküszöm olyan hévvel csókoltuk egymás ajkát, mintha nem lenne holnap...

Mártonffy Léda egy bulin megismerkedik Kunddal, a USNK-ből. Barátság szövődik közöttük, ami hamar szorosabbá válik, ám sok akadály gördül eléjük. Vajon együtt meglelik a boldogságot? Vagy csak vakon repülnek, egymás felé?

(A történet teljesmértékben kitaláció! Minden egyezés a valósággal, csupán a véletlen műve.)

/BEFEJEZETT!/